Milyen volt az átállás – Élménybeszámolók magántanároktól / 3. rész

A Milyen volt az átállás – Élménybeszámolók magántanároktól 3 részes blog sorozat utolsó részéhez érkeztünk. Ha még nem olvastad az első, és a második részt, melyekben magántanár kollégáimtól, köztük mentoráltjaimtól olvashatsz érdekes beszámolókat, akkor az első blogbejegyzést ide kattintva találod, a második bejegyzésért pedig kattints ide.  

Ebben a 3 részes blogbejegyzésben magántanár kollégáim tapasztalatait, beszámolóját olvashatod, melyeket megosztottak velem azzal kapcsolatban, hogy hogyan élték meg az átállást az online oktatásra, illetve a Sikeres Magántanár workshopok és tanfolyamok résztvevői Zárt csoportunkban készített felméréseimet is megosztom veletek.

Ebben a részben egy nem mindennapi magántanár történetét olvashatjátok. Nagyné Nagy Nóra egyike a legelső mentoráltjaimnak, aki méltán lehet büszke magára és arra, amit elért, én pedig rá, olyannyira, hogy külön blogbejegyzésben is bemutattam őt nem is olyan rég (itt olvasható). Ezúton is köszönöm neki, hogy ilyen részletességgel megosztotta velünk tapasztalatait.

Azt javaslom, végy magadhoz egy teát, kávét, hűsítőt, vagy ami jól esik és olvasd el Nóra hosszabb beszámolóját, mert rengeteget tanulhatunk belőle, nem csak tanári, de vállalkozói szemszögből is.

A járvány előtt főként személyesen tanítottam, de már évek óta volt néhány Skype-os tanítványom is. A személyes órákat az otthonomban és egy bérelt belvárosi irodában tartottam. A járványt biológusként igen komolyan vettem. A válsághelyzet kihirdetése előtt egy héttel elhatároztam, hogy kizárólagosan áttérek az online órákra. A döntés után adtam egy hetet, minden tanítványommal még a személyes órán meg tudtam beszélni, hogy jövő héttől én csak online fogok tanítani. Amikor megtartottam az utolsó személyes napomat az irodában, másnap jelentették be a digitális oktatási rendet. Szóval én az események előtt jártam, és ez egy vállalkozás vezetőjeként nagyon jó érzés volt.
Vállalkozóként sokkal nagyobb volt a változás mint tanárként, mert akkor a vállalkozói trénerek azt hangoztatták, hogy “most mivel mindenki kétségbe van esve, van egy válság, ki tudja mit hoz a jövő, mindenki jogosan be van pánikolva, fél, aggódik, vezetőként és szolgáltatóként is a higgadt nyugodt megbízhatóságot kell kommunikálni, támasza, biztatója lenni az embereknek körülöttem, hogy a munkatársaimnak, partnereimnek nagyon fontos, hogy milyen hozzáállást, milyen példát mutatok, hogy a vezetői szerep egy ilyen válságban nyilvánul meg igazán”.
Engem ez a “higgadt erős segítőkész vezető” szerep annyira lekötött lelkileg és annyi erőt adott, hogy a járvány miatt, a karantén miatt, a válság miatt én magamban csak 1-2 héttel később kezdtem aggódni. Úgyhogy ez a válság egy fontos fordulópont volt a saját szerepem megítélésében. Gyors, helyes, felelősségteljes döntéseket kellett hozni, egy nyugodt, megbízható biztos pontnak kellett lenni, újra kellett szerveznem az oktatást, az órarendet, az életemet, a tanítást, egy csomó bizonytalanságot kezelnem kellett, ez vállalkozóként volt más feladat, nem tanárként.

Véleményem szerint nagyon fontos, hogy az új helyzetekre vállalkozóként, vállalkozói szempontból is reagáljunk, ahogy Nóra is tette. Különösen fontos ez akkor, amikor a magántanár vállalkozóként más tanárokkal, partnerekkel dolgozunk együtt. De az az előnye is megvolt a szemléletmód-váltásnak, hogy Nóra saját magát is megnyugtatta, még mielőtt elkezdett volna pánikhangulatba kerülni a Covid-helyzet hatására, és felvette a higgadt, erős, segítőkész vállalkozó szerepét.

A tanítói munkám végülis csupán annyiban változott, hogy amit eddig 2-3 tanítvánnyal csináltam, most mindenkivel azt csinálom. A közoktatásban az egyik napról a másikra való átállás, és a digitális oktatási rend miatt az első egy-két hétben nem tudták a tanítványok sem, hogy mikor érnek rá, mikor lesz órájuk, mit kell majd csinálniuk. Ezért az óraidőpontokban, óralemondásban sokkal rugalmasabb voltam, új lazább szabályokat, kedvezményeket alkottam időszakosan, rájuk való tekintettel. Sokat kellett segíteni a gyerekeknek a háziban, és minden tanítványom matekot kért, akármit is tanultunk előtte, matek házikat csináltunk két hétig, azt már nagyon untam. 🙂 
Az online oktatást évekkel ezelőtt kezdtem, akkor inkább érdekes volt, kihívás. De most már rutinos voltam benne, én is, a tanárom is. Az új jelentkezőknek szoktam is mondani, hogy “mi akkor is online tanítottunk, amikor még nem volt világvége, gyakorlottak vagyunk benne”.

A gyors reakció, a rugalmasság kulcsfontosságú, nem csak egy magántanár, hanem általában véve egy vállalkozó számára. A jól bevált szabályainkon is lehet átmenetileg változtatni, ha a helyzet úgy kívánja.

Egészségügyileg volt nehéz hozzászokni. Ugye nekem 10-11 akár 12-14 órám is volt egy nap, ha azalatt “beszélgetek” élő emberekkel és “vendéget fogadok”, kísérem őket ki-be, az ugye teljesen más, mint 10-14 órát egyfolytában, szünet nélkül gép előtt dolgozni, az nem kivitelezhető még nekem sem. Ennyit monitort nézni, ennyit ülni, ennyit egy képernyőbe beszélni, ez nem volt komfortos. Az online óra számomra sokkal fárasztóbb. Lehet a számítógép, a monitor miatt, lehet mert még ilyen dózisban nekem szoktalan és majd belejövök, lehet több figyelmet kíván, mindenesetre élő órában nem fáradok el úgy, mint online órában. A karantén miatti mozgáshiány, az edzés elmaradása, a gép előtt ülés, az megviselt, egészségileg. Így talán ez is benne van, hogy most határoztam el, hogy kevesebb óraszámot fogok vállalni ezentúl.

Érdemes megfigyelnünk magunkat, van-e valamilyen más hatással ránk az online tanítás a személyeshez képest. Ez minden embernél egyedi; van, akit az online oktatás fáraszt le jobban, van, akit pedig a személyes. Ha megfigyeltük magunkat, utána érdemes azon is elgondolkodni, mit tudunk tenni a fizikai és szellemi fittségünk megőrzése érdekében.

Olyan szempontból viszont sokkal kényelmesebb volt online tanítani, hogy jobb időpontokban tudtam tartani az órákat, a nap folyamán jobban el lett osztva. Eddig hajnali 6:00-8:00 között és este 16:00-21:00 között értek rá a tanítványaim, így lett 6:00-21:00-ig a munkaidőm, ami nem túl emberbarát. De mivel most már a tanulók egész nap ráértek, így 9:00-19:00 között meg tudtam tartani az összes órámat, sőt volt, hogy 17-18-ra végeztem. Normál esetben ez a “főműsoridő”, amikor mindenképpen “tanítanom kell”, az estéim szabad része 8-9 órakor kezdődött. De most végeztem az óráimmal mire a férjem is végzett, ki tudtunk menni a kertbe tavasszal kertészkedni, normális estéink voltak. Szóval én nagyon örülök a digitális oktatási rendnek, lehet én vagyok az egyetlen az országban, aki abban bízik, hogy így marad.
A fent említett értelmes munkaidő az nagyon jó. Hogy korán tudunk végezni és vannak estéim. Hogy a szünetekben felmehettem a kertbe cseresznyét szedni. 🙂 Valójában amiatt rendszeresítettem a szüneteket is, mert érett a cseresznye 🙂 olyan jó volt, hogy egész nap itthon vagyok és kedvemre ehetek cseresznyét, mehetek ki a kertbe. A nyulam is akkor lett beteg, óránként etetni, tápszerezni, itatni, gyógyszerezni kellett fecskendővel, hogy életben tartsuk. Így is nehéz volt, nem tudom, hogy oldottam volna meg különben
.

Több magántanár is beszámolt nekem arról, hogy amikor átállt az online oktatásra, pozitív irányba változott a napi munkabeosztása, aminek köszönhetően több szabadideje és élhetőbb napirendje lett. Sokaknak hozott az életébe nyugalmat és több együtt töltött időt a szeretteivel, amit mindenki pozitívumként élt meg és meg is szeretne tartani a vírushelyzet után következő időkre is.

Az életemen a nagyobb változást inkább az okozta, amikor a férjem is home office-ban volt, ezt nagyon élveztük, végre együtt lehettünk, együtt ebédelhettünk, nyolctól-hatig munkaidőnk volt a hattól-nyolcig helyett. Sokkal jobban megviselt, amikor őt visszahívták dolgozni, mint maga a koronavírus járvány. Rájöttünk, hogy így akarunk élni, hogy mindketten itthonról dolgozzunk. Ez nekünk való életforma.
A munkámban még fontos változás volt, hogy eddig ha itthon tartottam Skype órát, akkor a közös “dolgozószobában” a saját íróasztalomnál dolgoztam. Amikor ketten voltunk itthon, a közös dolgozószobából nem tudtuk megoldani a munkát ketten, minkettőnk munkájához csend kell, mert végig beszélünk, telefonálunk, Skypolunk, így a vendégszobába vándoroltam át. (Szerencsére van több szobánk. Eddig nem értették az emberek, miért veszünk kettőnknek nagy házat, miért kell a hálószobán kívül nekünk több szoba, mi a csudának kéne két 2(!) azaz kettő dolgozószoba, mindenki hülyének nézett, és most lám mégiscsak kiderült, hogy nekünk bizony két dolgozószoba kell a házba. A pándémia óta végre ezért nem kell magyarázkodnunk, de ki kell alakítanunk hosszú távra egy másodikat is.)

Az is változás, hogy számlán utalva kapok minden pénzt. A karantén alatt nem is bántam, úgysem használtunk készpénzt akkor, de azóta már ugye el kell menjek pénzt felvenni, ha kell. Persze ezzel mindenki így van, aki fizetést kap, de én eddig csak feltöltöttem az automatába a készpénzt, nem levettem. Szóval nekem ez változás. 🙂
Ja, és így mindenki bérletes lett. Van huszon-harminc tanítványom, abból eddig 3-4 volt bérletes, aztán januárban volt egy bérlet akcióm, akkor már tizenvalahány bérletesem volt, de ott néhány hét, inkább néhány nap alatt mindenki bérletes és utalásos lett. Ezt le is kellett adminisztrálni, és jelentősen meg is dobta a márciusi bevételemet, így az rekord bevétel lett.
A nehézség az volt, hogy több szülő elutasította a Skype-ot. Elég fekete-fehér volt, volt aki az online órákra egyből azt mondta, hogy pesze, volt aki azt mondta, hogy nem kér a Skype-ból, mert nem, és őt meg sem lehetett győzni.
Viszont másik előnye, hogy sokkal nagyobb piacra dolgozom. Nem csupán Eger és Eger 20-30, esetenként akár 100 km-es körzete, ahonnan bejártak hozzánk, hanem a széles világ. Így a hirdetésem is változott. Szóval anyagilag ez sokkal előnyösebb
.

Nem Nóra az egyetlen, akinek pont a karantén hozta meg a rekordbevételt és azt hiszem, kijelenthetjük, hogy ez az online oktatásnak köszönhető. Ennek ellenére mindig vannak (és lesznek) olyan tanítványok, akiket semmilyen érvvel nem lehet meggyőzni az online órákról. Az egyik fő indok az online oktatás mellett a tanár számára – amit én is mindig elmondok – hogy sokkal nagyobb piacra tudunk dolgozni. Azt hiszem, ennek az előnyeit nem kell különösebben részleteznem 😉

Mi az, ami hiányzik? Az iroda. Közös irodánk volt 3 vállalkozással, mi, a három tulajdonos jó barátok vagyunk, ők a példaképeim, szerettem oda járni. Az ő alkalmazottaik is nagyon jófejek. Aki mindig is egyedül dolgozott otthon, annak nagyon nagy élmény, hogy valaki elmosogatja a teáspoharát mire visszamegy a kiskonyhába, beengedi a tanulót, ha a dugó miatt késik, kölcsön adja a telefontöltőtjét vagy megkinálja naranccsal vagy sütivel munka közben.
Én sosem dolgoztam hosszú távon klasszikus “munkahelyen”, nekem ez volt az első olyan ingatlan, az első közösség, amit a “munkahelyemnek” tekintettem és nagyon szerettem odajárni. Ahogy a tulajdonosasszony a munkatársaival és az ügyfeleivel beszélt, dolgozott, nekem az is nagyon tanulságos volt.

Az, hogy azt mondtam, hogy “van egy irodám a belvárosban” az nekem nagy presztizst adott mások előtt. Az emberek ennél a mondatnál helyeztek el engem vállalkozónak. Egy ilyen vállalkozásnak kell egy iroda. Szóval elsősorban az iroda fenntartása, és az “irodába járás” fenntartása miatt tervezek személyes órát.
Eddig heti 2 nap volt az iroda és heti 2 nap itthon, és ezek között vegyesen volt néhány Skype óra, de alapvetően személyes volt zömmel mindkét helyen. Most heti 1 nap iroda, 2-3 nap itthonról tartott online nap a tervem, de még nem tudom, mit hoz a szeptember. Azt nem bánom, hogy a házamba már nem jönnek be a tanítványok. Valójában én hiányolom a személyes találkozást, jobban szeretem a személyes órákat. Szóval az óra szempontjából szerintem jobb a személyes, az életem szempontjából jobb az online
.

Egy magántanár vállalkozónak egyensúlyt jelenthet, ha van egy irodája, ahová bejár. Ha ott más vállalkozók is vannak, az inspirálhat és a közösséghez tartozás érzését adja. Azt hiszem, sokan vagyunk vele úgy, ahogy Nóra is, nem szívesen engedjük be a magánszféránkba a tanítványt. Erre is megoldás az iroda, vagy ha ezt nem engedhetjük meg magunknak, akár anyagi, akár más külső tényezők miatt (pl. járvány), akkor az online oktatás megvédi a privát szféránkat.

Alapvetően át kell gondolnom az egész koncepciót. A bővülést, tantárgyakat, tanárokat, szabályokat, fizetést, árakat, irodát, rendszert. Nyilván nem lesz olyan mint volt, nem is akarom. Sok dolgot másként gondolok, de ezt még át kell rágni, át kell gondolni. Most úgy gondolom, hogy minél több mindent meg szeretnék tartani a jelenlegi helyzetből és összességében kevesebb saját órát akarok tartani.
Nemcsak a személyes óra/online óra aránya változott meg most, hanem a tanári munka/vállalkozói munka aránya is. Ez számomra a fontosabb.

Nagyné Nagy Nóra

Ez az elmúlt pár hónap, úgy gondolom, minden magántanár számára tanulságos volt. Az előttünk álló időszak pedig egyértelműen az ÚJRATERVEZÉS IDŐSZAKA* lesz. Sok mindent át kell gondolnunk, le kell vonnunk a következtetéseket és fel kell készülnünk arra, hogy a jövőben bármikor megismétlődhet egy ilyen, vagy ehhez hasonló világváltozás, élethelyzet.

*Az ÚJRATERVEZŐ online kurzus magántanároknak háttérmunkálatai már javában folynak! A kurzus hamarosan elérhető lesz – Kövesd a Sikeres Magántanár Facebook oldalát, hogy értesülj a kurzus megjelenéséről.

Ezzel a Milyen volt az átállás – Élménybeszámolók magántanároktól 3 részes blog sorozat utolsó részének végéhez értünk. Viszont ígértem Nektek még egy beszámolót, mely a zárt csoportunkban készített felmérésről fog szólni! Ez a ráadás rész is hamarosan jön! Jelöld be a Sikeres Magántanár Facebook oldalán az értesítés funkciót, hogy ne maradj le róla!

0 válaszok

Hagyjon egy választ

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük