Lomtalanítás – avagy egyetemi anyagaim kikukázása

Az ünnepek közti lazább időszakot többek közt arra használom fel, hogy a dolgozószobámban végre rendet tegyek és megszabaduljak feleslegessé vált dolgaimtól, amik csak a helyet foglalják. Így kerültek kezembe a hajdani egyetemi anyagok és a jegyzeteim…

10 perc után nem bírtam tovább és letettem a papírokat, mert muszáj volt leülnöm és megírnom ezt a bejegyzést. Ami, már most biztos vagyok benne, szélsőséges véleményeket fog kiváltani, hiszen volt már rá példa, hogy kisebb dologért is a torkomnak ugrottak… De ez engem cseppet sem zavar, mert a történet nem kitalált, hanem úgy írom le, ahogy ténylegesen volt, ahogy megtapasztaltam.

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy 20 éves budapesti lány, aki a 2000-es évek elején felvételt nyert a főváros legnagyobb hírű (négybetűs) egyetemének német nyelvtanári szakára, első próbálkozásra, államilag finanszírozott képzésre. Ez akkoriban elég nagy szó volt. Hivatalosan is nyelvtanárrá szeretett volna válni, mert már 4 éve tanított és szerette volna megtudni, hogyan lehet még jobb tanár belőle. Biztos volt benne, hogy a nagy nevű egyetemen ezt meg fogja tanulni. Sajnos elég nagyot tévedett, mert helyette konzervatív tanárokat és professzorokat, tőlük megszégyenítést, megfélemlítést kapott rengeteg (felesleges) elmélettel fűszerezve. Aki olvasta a könyvemet, annak ismerős a történet.

Időközben eltelt jópár év, a hátam mögött több év Németország és a német egyetem, plusz egy német pasi, akivel immár 17 éve a társam és mai napig németül beszélünk.

Nos, most, ahogy nézegetem az egyik nyelvtanos szemináriumon kapott anyagokat (elváló – nem elváló igekötők a téma), minden második mondatot felhúzott szemöldökkel próbálok értelmezni, de nem sikerül. Nincsenek ilyen igék, ebből  következik, hogy a szép hosszú és feleslegesen bonyolított mondatoknak, amiket természetesen szigorúan számonkértek tőlünk, semmi értelme. A biztonság kedvéért azért megkérdezem a férjemet is, aki ugye német anyanyelvű, hátha az én szókincsemmel van a baj. De nem, mert ugyanúgy ő sem tudja értelmezni a mondatokat, ő is pont azt mondja, hogy ilyen nincs. Nézem a kijavított dolgozatomat… A professzorasszony – aki előszeretettel szégyenített meg mindenkit, akit csak tudott – legnagyobb gondja az volt, hogy a „g” betűm alsó hurokja nem volt elég kerek, elégedetlenségét pontlevonással és dupla piros aláhúzással jelezte is.

Emlékszem, a csoportban én voltam a legjobb az ő óráján, emiatt utált is nagyon, kénytelen volt négyessel lezárni, de hogy ne fájjon annyira a lelkének, egyszer felháborodva kiküldött az órájáról túl hangos köhögés miatt.

Egymás után jönnek vissza az emlékek arról az egy szemeszterről, amit volt szerencsém ott eltölteni. Akkor már ismertem Marcust, néha segített megcsinálni a házi feladatokat. És már akkor is voltak dolgok, amikre mondta, hogy ez nem így van, ezt nem is így használják a németek. Nekem szerencsém volt, de mi van a többiekkel, akik mellett nem volt anyanyelvi segítség? Pontosan… Ők bizony szintén így adják majd tovább a tudást a németül tanulóknak. Hacsak nem önszorgalomból fejlesztik magukat, mert akkor ők is hamar rájönnek, hogy amit az egyetemen tanítanak és amit nyelvterületen ténylegesen használnak, az bizony nem ugyanaz.

Mondhatnánk, hogy más egyetemeken jobb a helyzet, de sajnos nem lenne igaz. Nem egy olyan tanítványunk van, aki épp a német nyelvtanári szakot végzi más egyetemen, főiskolán, és hozzánk fordul segítségért, tehát első kézből látok bele a tanári képzésbe. Sajnos elég csak megnézni, hol tartanak a magyar iskolások nyelvtudás terén. Őket kik is tanítják? Egyre több cikk foglalkozik azzal, hogy mekkora gondok vannak a magyar iskolások nyelvtudásával, és most már többször olvasható az is, hogy ez a tanári képzésnek is köszönhető.

Itt muszáj megemlítenem még egy szomorú dolgot: a megszégyenítés még mindig dívik a német nyelvi szakokon!

Nézzük csak tovább, milyen anyagokat kaptunk még anno… Német irodalom többszáz évvel ezelőttről, verselemzés. Nem az irodalom ellen szeretnék beszélni, de tény, hogy ezt aztán tényleg nulla alkalommal tudtam hasznosítani a tanítás (és az életem egyéb) terén. És hiába töröm a fejem, milyen tanári képességemet csiszolhatta az ónémet szövegek értelmezése, nem jövök rá. Szeretek olvasni, de a nyelvészet mindig is jobban érdekelt, még szerencse, hogy kezembe kerül a következő mappa… Grammatik 1 jelzésű szeminárium, hosszú igés listák, tele hibákkal és rossz fordításokkal. Az összes nyelvtani kifejezés és lingvisztikai definíció latinul, elölről hátra, oda-vissza kellett tudni, kikérdezték. Rendben, van közöttük néhány, a legfontosabbak, amit tényleg kell tudnia a tanárnak, ezeket egyébként egy közepesen jó online szótárból is meg lehet tudni. De azt a tömény lingvisztikai leírást, amit meg kellett tanulni, a 22 éves tanári pályafutásom alatt nulla alkalommal kellett használnom, és nem is attól vagyok jó tanár, hogy 15 évvel ezelőtt bemagoltam németül a nyelvészeti definíciókat. Egy kivétel van, amikor a nyelvszakos tanulóknak segítek az órai anyagot értelmezni, ők az összes tanuló kb. 0,01 százalékát teszik ki. De őszintén: ha épp nem emlékszem 1-1 latin kifejezés pontos jelentésére (előfordul, mivel nagyon ritkán használom őket), akkor egész egyszerűen megnézem a szótárban vagy Google-ban.

Az első szemeszter végén mentem kiiratkozni. Döbbenten néztek rám a titkárságon: „Kiiratkozik?! Ilyen még nem történt nálunk!”. Mondjuk ezt elég nehéz elhinni, mindenesetre vicces volt.

A következő évben már a Brémai Egyetem hallgatója voltam germanisztika-lingvisztika szakon. Kíváncsi vagyok, milyen anyagokra bukkanok majd abból az időből!

Néhány nappal később folytattam a selejtezést, a német egyetemi anyagok voltak soron. Ezekben legalább nem volt nyelvi hiba – még mindig le vagyok döbbenve, hogy konkrétan hibás dolgokat tanítottak nekünk a magyar egyetemen. Itt is volt irodalom és nyelvészet is, főleg abból az okból kifolyólag, hogy a Brémai Egyetemen már két szakos voltam (rövid ideig három, de a szociológiát leadtam): germanisztika-lingvisztika.

A német egyetem gyakorlatorientáltabb volt, de azért volt itt is elég sok elmélet. A források egy része angolul volt, egyszerűen abból indultak ki, hogy mindenki tud egy stabil szinten angolul is, holott ez nem volt feltétel a felvételikor. Sok külföldi diák volt a szakunkon a világ minden tájáról (én voltam az egyetlen magyar), de mindenkitől ugyanazt követelték, mint a német diákoktól. Ugyanúgy osztályoztak minket is. A legnagyobb különbség viszont az volt, hogy sokkal szívesebben jártam be. Nem gyomorgörccsel gondoltam az egyetemre. Egyik professzornak sem jutott volna eszébe megszégyeníteni bárkit is.

Mindig lehetett kérdezni, nem volt hülye kérdés. A hangulat mindig barátságos és kellemes volt, annak ellenére, hogy teljesíteni kellett.

A kiselőadások, amiket tartanom kellett, a csoportos projektmunkák, amelyekben részt vettem, és az, hogy évekig jóformán egy szót sem hallottam magam körül magyarul, nos ezek voltak azok a dolgok, amelyek igazán hozzájárultak ahhoz, hogy az egyetem után olyan tanár lettem, amilyen voltam és akiből tovább tudtam fejlődni azzá, aki ma vagyok. És volt még egy fontos dolog:

Nem féltem már egészen korán elkezdeni tanítani a gyakorlatban, csupán egy középfokú nyelvvizsgával a kezemben.

Bevállaltam azt is, hogy a német egyetemen magyart tanítsak hivatalos szemináriumi keretek között, mert tudtam, ebből fogok igazán tapasztalatot nyerni a tanítás terén. (És igen, aki azon fortyog, hogy tanári diploma nélkül hogy lehet tanítani, annak itt a példa, hogy egy egyetem egy hallgatót kér fel hivatalos szeminárium megtartására két féléven át.) A tanítói véna mindig is bennem volt, már csak csiszolni kellett rajta, és a csiszolás bizony nem az egyetemen történik, hanem csakis a gyakorlatban, azzal, hogy elkezdesz tanítani és egyre több gyakorlatot szerzel.

Mindenkit, aki érzi magában a tanári vénát és magas szinten van a saját szakterületén, arra biztatok, hogy kezdje el a tanítást.

Aki németes, és segítségre van szüksége, szeretettel várom mentorprogramomban (írj üzenetet). Mindenki másnak szívből ajánlom a könyvem első részét a kezdetekhez. Hamarosan megjelenő második részét pedig azoknak, akik már belevágtak, de mégsem úgy alakult, ahogy szeretnék és problémákkal szembesültek. A 2. rész megjelenéséről a Facebook oldalamon értesülhetsz majd.